Kezdenek normalizalodni a reggeleim. Magamhoz kepest dinamikusan csinalom meg a reggelim meg a teaimat. Mondhatni kipattanok az agybol es meg sem allok amig le nem ulok. Magamhoz kepest. De legalabbis mar nem esik nehezemre (MAGAMHOZ KEPEST). Ma reggel azon gondolkodtam, hogy mennyire nem gyujtanek ra most, es ez mennyire jo. Szoval egy pillanatra megalltam merengeni azon, hogy ez most milyen feltunoen gyorsan jott, aztan inkabb csak elinditottam a vizforralot.

Tegnapelotti erdekes dolgok:

Peldaul ez. Egyertelmuen ilyen lehettem, mikozben mentem hazafele. Ez ilyen leszokos erzes, kedvelem, mert olyan kis egyszeru, semmilyen, gondtalan. Csak ugy letezos, semmin nem gondolkodos. Az meg ugye eleg ritka, valljuk be.

Mostmar az ejszakak is jok, csak 1-2x ebredek fel. 

Tegnap este enekfelvetellel foglaltam le magam, amibol az elso 1 orat ilyen rohamszeru kohogessel toltottem kb. Ugyanez volt egy eve is (akkor meg enek nelkul, beszednel), szoval asszem biztosan tisztulok. De mint aZallat. Szerencsere aztan elmult, szoval meg tudtam csinalni nagyjabol a felvetelt. Olvastam errol regebben, es valami olyasmi van a hatterben, hogy mivel nem benitja az ember semmivel sem a legcsoveben spongyabobkent hullamzo csilloit, irritaciot erez. Nem neztem melyebben utana mondjuk, de elfogadom ezt most. Ugysem leszek mar tudospalanta sokaig, ez meg csak egy atmeneti kohogoroham. Hahahaha...

Egy masik dolog, ami ilyenkor szar, az a mellkasbeli szuras + legszomj kombinacio. De ez is normalis, elvileg a tapasz mellekhatasa (Ja igen, van tapasz. Mert nehogy mar ezen muljon, en biztosra megyek, szoval ragaszkodok a potencialis placeboimhoz). Kicsit ijeszto ez, mert hirtelen az ember akaratlanul is arra gondol, hogy az elmult evekkel lehet totalisan sikerult szetrombolnia a sziv-errendszeret... De ezek is ritkulnak mar most.

Szoval fokent testi dolgok vannak a napokban, amiket ki kell birni (szerencsere, mivel joval konnyebb elturni oket, mint a pszicheseket, na meg tudom is mindrol, hogy miert tortennek, minthogy azt is, hogy tulajdonkeppen nem rossz jelek). Szoval ezekhez nem annyira kell az akaratero, inkabb csak tures.

Az akaraterorol: koszoni szepen, jol van, novekedni latszik. A minap volt egy par ora erzelmi krizis (nem megyek reszletekbe), amikor normal esetben elrohantam volna a boltba cigit venni, es eszembe is jutott, hogy most az eddigi viselkedesi mintazatom alapjan ezt csinalnam. DE rogton eszembe jutott az is, hogy "Dehat en ezt mar nem akarom igy csinalni". Szoval nemet mondtam a mintazatnak, majd gondolatban megvontam a vallam a dohanyzas lehetosegere, es folytattam amit addig csinaltam. Errol erzem azt, hogy erosodott az akaratero, mert egesz szigoru voltam a NEM-mel. Szerintem a dohanyozni akaro enem meg is ijedt erre a nem akarotol, mert azota sokkal kevesebbszer jut eszembe. Oke, itt ugye felnapok vannak az idoskalan, de meg az elejen vagyok, es ilyenkor erzem a legnagyobb hatasat minden valtozasnak, talan a valtozasok is ilyenkor a legnagyobbak. Nem tudom, hogy a fentebbi szigora elmem egyik szogletenek valami tendenciat jelez elore, vagy csak pillanatnyi jozansag volt, mindenesetre orultem neki, es erosit.

Az osszes ilyen kisebb dolog erosit, es a dohanyzashoz, es a leszokas kenyszeres elrontasahoz valo allando kedvem epp a minimum korul mocorog, mint valami hatterzaj. Azt hiszem, kellemesen elkezdtem beleszokni megint a mindennapi rutinomba nelkule. Elojon azert meg tobbszor nap kozben, azert nem tagadom, de mar nem kibirhatatlan, csak ugy maga a gondolat elojon, aztan eltunik. Nem lebeg ott egesz nap, es nem szorongok tole nap kozben. Tok jo, hogy ilyen gyorsan megtortent az erre a szintre valo lepes, sokkal gyorsabban, mint anno egy evvel ezelott. Az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy siman visszacsatolok tavaly ilyenkorra, amikor mar sikerult, es kicsit egyre inkabb olyan lesz, mintha azt folytatnam. Innentol mar azt hiszem, foleg a neha-neha felbukkano, pillanatnyi kenyszeres gondolatokat kell majd valahogy lekuzdeni.

Meg az esteket. Egyedul estenkent meg megvan a szorongas, es a kenyszeres ragyujtani akaras, az egyelore nem annyira hullahopp. Az emberben van valami, ami miatt neha oruletes vagyat erez arra, hogy elrontsa a sajat dolgait, nem tudom miert, biztosan ilyen a termeszete. Vagyis az enyem biztosan. Bennem ez estenkent tor elo, mintha el akarnam rontani amit eddig csinaltam.

De ezzel egyutt is lenyegesen konnyebb mar.

Most azt is erzem, hogy nagyon orulok, hogy elkezdtem ezt a blogot. Jot tett az is, amikor arrol irhattam, hogy mi a nehez, de most kulonosen jo arrol (is) irni, hogy mar jobb, es erzem, hogy haladok benne. Szoval koszonom mindenkinek aki olvassa. Mosolygok tole, es toletek is.

Udvozlom ujfent a hangulatvaltozasokat.

Tegnap lefekudtem koran (na persze magamhoz kepest, hiszen ez igy is feltizenkettot jelentett). Reggel teljesen kipihenten keltem, mar el is felejtettem, milyen klassz erzes.

Annak ellenere, hogy voltak azert furcsa almaim. Peldaul dolgoztam, es mellettem volt egy hamutal, ami tele volt barna csikkekkel, de igy dugig, korulottem pedig szanaszet hagyott cigisdobozok, es emlekszem, hogy olyan budos volt, hogy alig birtam elviselni. Majd megjelentek a kollegaim, akikrol tudom, hogy utalnak, es mindegyik ram akart tukmalni 1-1 doboz cigit, en meg hiaba mondtam, hogy nem kell, elkezdtek kibontani oket, es eroszakkal akartak ravenni, hogy el is szivjam a szalakat, kozben az arcuk igy... haaaat, nem is eltorzult, de elhomalyosodott. En meg nem tudtam felkelni a szekbol, de arra mar nem emlekszem miert. 

A legutobbi alkalommal az almaim sokkal kellemesebbek voltak, mert csak apammal meg nagyapammal beszelgettem dohanyzas kozben overnight. Azt hiszem, mindkettojuk halalahoz hozzajarult a dohanyzas, de nagyapamat nem is ismertem, apamra pedig mar alig emlekszem. Ezert furcsak voltak ugyan, de nem kellemetlenek. 

Azert viszonylag sok nagy amplitudoju hullam van. Egyik percben orulok es buszke vagyok magamra, masik percben megorulok, hogy meg nem tartok ott, hogy mar ne jusson eszembe. Ezek a hullamok persze egyre kisebbek lesznek, meg a frekvencia is csokken majd idovel. Iszonyat meredekek is egyebkent, egy pillanat alatt el tudok jutni egyik allapotbol a masikba, es a joeg tudja, mitol fugg. De ezen probalok kivetelesen nem gondolkozni. 

Amikor hullamvolgy kozeledik, hirtelen oruletesen szar erzesek tornek elo. Mintha egyik pillanatrol a masikra a depresszio legmelyebb bugyraban talalnam magam, es minden kicsit szurkebb lesz. Gondolom az sem segit rajta, hogy nem otthon vagyok. Vegtelenul egyedul tudom magam erezni olyankor, motivalatlanna valok mindennel kapcsolatban, es ugy erzem, celtalan es mindegy minden, en is. Ilyenkor turok, nem nagyon lehet vele mit kezdeni. Tudom, miert van, es azt is tudom, hogy elmulik. Kicsit nehez persze igy a munkara koncentralni, latszik is, meg mindig itt ulok a holnapi eloadasom felett, mert hazahoztam (es persze inkabb blogot irok).

Ma ebedido kozeledtevel majd kiugrottam a borombol a boldogsagtol, hogy de jo, vegre magamba vihetek valamit, ami lehet, hogy meg finom is. Termeszetesen a menza nem igy gondolta, ugyhogy kivalasztotta ezt a napot arra, hogy csak ilyen malac es spenot dolgokat adjon meg valasztasi lehetosegnek, a legjobb verzio talan a penteki maradek zoldseg parolasabol osszeallitott Veggie wrap volt. Persze en nem csuggedtem, gyorsan betoltam a wrap-et, majd meglatogattam az automatat egy Kinder Buenoert. Azt hiszem, nap kozben ez mentett meg a totalis vilagundortol.

(Most picit elkezdtem ugy erezni magam, mintha a depresszio feluleti kezeleserol irnek blogot.)

A hazafele ut mindig kihivas, kihivas volt anno is, mert akkor fejezem be a munkat, akkor jon a pihenes, es az uj dolgokhoz valo nekilatas. Raadasul felszabadul az agyam azon resze, amit addig a munka lekotott, es neha eloszeretettel huzom le magam olyankor, plane most. Tehat nem volt ez maskepp ma sem, egeto szukseget ereztem ra, es hogy oszinte legyek, veszelyes is volt, mert vagy 10 percig jatszottam a gondolattal, hogy eltolom az egesz leszokast meg egy nappal, ugysem szamit, a blogot meg kitorlom (lehet olyat?). Arra is gondoltam, lazitok rajta, es megengedem magamnak az esti egy szalat. Ilyet sokszor csinaltam gyengebb probalkozasaim alkalmaval. Termeszetesen ezzel az addigi szenvedest egyenesen hajitom ki a kukaba az - igy mar - fake-utolso par szal cigi melle.

Ezzel szamoltam, amikor elhataroztam a minap ezt az egeszet, szoval megegyeztem magammal, hogy ilyenkor megprobalom magam valahogy pillanatnyilag tovabb erositeni. Szoval miutan ez komolyan eszembe is jutott es tudatosult (10 perc...), kerestem Spotify-on valami zenet, amire meg nemdohanyzo 15 eveskent nyomultam, majd onsanyargatasbol meg el is mentem a metromegallo kisboltja elott, mert gondoltam, ha nem megyek be (marpedig kivetelesen fel vagyok szerelkezve otthon zold teaval es taplalekkal is, tehat semmi szuksegem nem volt ra, hogy bemenjek) attol kicsit hazafele tartva erosebbnek fogom magam erezni. Mintha lecsusznal egy szogesdroton, mert tudod, hogy hamarabb leersz. Na ez pont olyan. Na jo, nem teljesen. De most csak ez jutott eszembe. Biztosan kicsi lepesnek tunik, de ez fordulopont a napom munka utani reszeben. Es sikerult (ma). Jejj.

Kozben idegesit, hogy az emberek bent dohanyzokent beszelnek rolam/hozzam. Nem szoltam nekik, mert nincs kedvem veluk errol beszelgetni, es a hitetlenkedesukre sem vagyok kivancsi. Regebben beszeltem a probalkozasaimrol nekik, es nem akarok olyannal errol beszelni, akirol biztosra tudom, hogy mar nem veszi komolyan. Majd egyszer feltunik nekik. Vagy nem. 

Hat igy van ez most egyelore. 

Ez tudom, hogy leragott csontnak tunik, vagy egy veget nem ero tuldramatizalasnak. Hat, ha ugy gondolom, masok igy lathatjak, akkor elkepzelhetitek, bennem milyen erosek lehetnek ezek az erzesek a temaban, es mennyire elegem lehet mar belole.

Oke.

Tehat vegre azt hiszem, hogy megerett az elhatarozasom arra, hogy egyszer es mindenkorra elkezdjem elfelejteni a dohanyzast.

Eddig egy darab valoban *komoly* probalkozasom volt. Egy eve majdnem hajszalpontosan. Nagyon sokaig nagyon jol mukodott a folyamat, de arra is emlekszem, hogy nagyon biztam magamban. Minden szebb lett. Eskuszom, a szineket is jobban lattam, ezt en a felszabadultsag erzesenek tudom be utolag.

Aztan jottek nehezebb idok, emlekszem nem egyszer elofordult, hogy annyira leirhatatlanul erosen ereztem a dolgok sulyat, es ezzel egyidoben annyira mindegynek ereztem, mit teszek vagy mit nem, hogy egyszeruen vettem olyankor egy doboz meregszalat, es kepes voltam egyultohelyemben elszivni az egeszet. Minden egyes alkalommal rosszul lettem tole, pedig a leggyengebb verzio volt. Aztan ugyanugy, szinesen folytattam nelkule az eletem tovabb. Nem hianyzott reggelente, nem hianyzott lefekveshez, szunethez, es meg ahhoz sem, hogy konnyebben kreativ legyek munka kozben. Amikor elszakadt a kotel, akkor estem bele, es hiaba lettem szarul tole, ugy ereztem, lekoti az agyam annyira, hogy egy kicsit pihenjen legalabb, ezert megoldassa alakult az alkalmankenti dohanyzas. Azt hiszem, segitett elnyomni a tul eros erzeseket. Bar tudtam, hogy ez nem jo, nem tulajdonitottam kifejezetten nagy jelentoseget neki, meg hat nem fordult ez elo gyakran. A tapaszrol akkor mar le voltam allva, siman vittem a napjaimat nelkule. Kiveve amikor neha Szegeden voltam, de az egy teljesen kulon kategoria, nem is megyek reszletekbe ezzel kapcsolatban, ugyis csak magyarazkodas lenne.

Aztan amikor novemberben elmentunk Saraval Lisszabonba, elkezdtem azzal kelni. Meg azzal kavezni. Meg azzal jarkalni. Meg azzal fekudni. Ez mar inkabb aggaszto volt. Egyre tobbszor fordult elo, hogy igenyem lett ra, es ezutan nem birtam nem dohanyozni viszonylag rendeszeresen, bar meg mindig csak periodikusan. Valahogy megmaradt, egyedul akkor tunik el, ha dolgozok, vagy ha Debrecenben vagyok. Szoval ugy dontottem, elfogadom, hogy megint van, es megvarom, mig lesz ujra erom ahhoz, hogy eliminaljam a lelkembol/agyambol (mert igenis ott van). Azota voltak tobb napos-hetes felprobalkozasaim, de tulajdonkeppen az a problema alakult ki, hogy elvesztettem a hitem onmagamban a sok felprobalkozas miatt, amikor igazabol en sem vettem komolyan a sajat szandekomat. Nem volt eleg eros egyik sem.

Tobb okbol is arra gondoltam, hogy ha irok rola, az egeszrol, mindenestol, akkor az segithet. Talan en magam is komolyabban veszem magam, es gyengebb pillanatokban legalabb a blogom irant felelosseget fogok erezni.

Egy masik oka az iromanynak, hogy en emlekszem, milyen jo volt fuggetlennek lenni a cigitol. Tiszta, nyugodt, felemelo, koncentralni kepes, produktiv, szep, sikeres erzes, es imadnivalo, ahogy az ember az illatokat erzi, es mindenert jobban lelkesedik egy kicsit. Jo errol emlekeztetot irni, mert azt is elsokezbol tudom, hogy a leszoko ember valami leirhatatlan, sotet, nyirkos, kilatastalan bortonben erzi magat, amikor ra akar gyujtani, pedig nem szabadna. A testi, de foleg a lelki elvonasi tunetek kicsit skizofrenna teszik az embert. Nikotin ide vagy oda, ez melyebb annal, akar elhiszik az emberek, akar nem. En mar voltam ott, ahova keszulok megint menni, es minden tuldramatizalas nelkul irom most ezeket. Ilyenkor nem tudok arra gondolni magamtol, hogy a valodi borton a fuggoseg. Ilyenkor nem tudok nem ra gondolni, es nem jut eszembe az sem, hogy mennyire jo erzes nelkule elni. Pedig az, boldog nem dohanyzo koromban minden nap megallapitottam ezt magamban.

A dohanyzas bezar, lehuz, elsziv az emberbol mindent. Igen, a cigi szivja el az embert, pontosan. Jo, ha le van ez irva valahova. Nem lehet lazan es felvallrol venni, mert attol az ember komolytalan lesz a sajat szemeben, es azt sem ismeri be, hogy problema van. Valtoztatni pedig enelkul nem lehet. En pedig most az egyszer tenyleg mindent meg akarok probalni, hogy magam mogott hagyjam.

Az utobbi hetekben mar erik, eddig probaltam napokhoz kotni a dolgot, vagy ahhoz, mikor lesz vege egy doboznak, vagy ahhoz, mikor megyek haza, mert otthon egyszeruen nem nagyon gondolok ra. De nem ettol fugg, nem kothetem korulmenyekhez. El akarom felejteni vegleg, mindentol fuggetlenul, mert mar egyaltalan nem erzem magamenak. Csak elgyengit. Es elegem van ebbol.

De azt is erzem, hogy mar kevesbe hiszem el, hogy lehetseges. Valahol meg ott van, csak picit halvanyabban. Tudom, hogy en csinalom, es tudom, hogy rajtam mulik, azt is tudom, hogy egy darab elhatarozas kerdese. Irni akarok ide minden nap errol amikor csak azt erzem, hogy beszelhetnekem van a valtozasrol amit ez fog okozni. Nem varok en semmit senkitol, de a tudat, hogy valaki esetleg elolvassa amiket irok, mar segitsegnek tunik, es lehet, en is jobban elhiszem, hogy megy. Ha pedig hozzafuznivalotok van, annak nagyon fogok orulni.

Hat ez az uj kiegeszitoje a strategiamnak. Nem lesz Szegedi dohanyzas, nem lesz sor melle egy szal, nem lesz rosszkedv-cigi egeszen addig amig 80 eves nem leszek, de akkor meg mar minek, haha. Orommel fogom fogadni, ha megosztjatok velem a gondolataitokat, ha vannak, es idotok is lesz ra. No pressure though.

Most meg itt van, es a ma esti maradek idoben toborzom meg a maradek erot. Az esti pohar vizem szobamba helyezese elott kozvetlenul viszont kihajitom az egeszet a kukaba, es igyekszem ott is tartani, lenyomva (kepletesen ertve - meg sosem kukaztam). Reggel pedig nyakamba veszem a basszusgitaromat, elmegyek orara, es nem gyujtok ra, akarmilyen szepen is sut a nap. A szemetet meg elviszi majd valami kukasauto.